Kissé váratlanul ért minket, hogy a szövetség a jövő hétre tervezett selejtező 2. fordulóját előrehozta egy héttel. Igazából nem értjük, miért volt erre szükség, jó lett volna még egy kicsit rákészülni a mérkőzésre. A hét közben is többször változtattak az időponton, ezzel sem könnyítve meg a csapatok helyzetét.

A múlt heti bravúros kettős győzelem után reményekkel telve, ugyanakkor fenntartásokkal készültünk a Budafok/A csapata ellen, hisz azért láttuk őket, és tudtuk, hogy egy rendkívül képzett, magas, erős testfelépítésű játékosokat felsorakoztató csapat lesz az ellenfelünk. Ettől függetlenül, ugyanolyan elszántságot, fegyelmezettséget, alázatot, és végsőkig tartó küzdést kértem a srácoktól, mint amit már bizonyítottak múlt héten is.

Sajnos már az első negyedben látszott, hogy a tavaly országos főtábla 5. helyen végzett Budafok már egy magasabb szintű játékot képvisel mind védekezésben, mind támadásban, mint az eddigi ellenfeleink. Egyéni képzettséget tekintve és erőszakosságban is felülmúltak bennünket, nem beszélve a testi adottságokról, hisz mindenkinek kb. 1 fejjel magasabb játékost tudtunk kiosztani. Ebben persze a korkülönbség is szerepet játszott, mert amíg nálunk 8-4, addig az ellenfélnél 4-8 volt a 2010-es és 2009-es születésűek aránya. Nem volt csoda hát, hogy nagy arányú különbség alakult ki már az elején. Sajnos többi negyedben sem volt más a helyzet, így ezúttal nagyarányú vereséget szenvedtünk. A mérkőzésnek viszont voltak tanulságai: leginkább az, hogy az egyéni képzésre még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk. A dobások kivitelezésén, a passzok kiszámíthatóságán, pontosságán, erején, és megannyi apró technikai játékelem végrehajtásán nagyon sok múlik.

Szükség van arra, hogy a játékosok önállóan is gyakoroljanak, ne csak a zsúfolt és rövid edzéseken. Járjanak rendszeresen edzésre, a táborokba és az utasításokat ami elhangzik, még nagyobb odafigyeléssel végezzék. Nem vagyok csalódott az eredményt illetően, mert a srácok megtettek minden tőlük telhetőt, és végig küzdötték a mérkőzést, és ezért büszke is vagyok a csapatra, de néhány játékosnak át kell értékelnie az eddigi munkáját, és a rossz beidegződéseket céltudatosan le kell építenie, és át kell formálnia. Nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene bármiért, fiatal és több esetben újoncokból álló csapatunk becsülettel helyt állt, nem adta fel a küzdelmet. Az egy év, az pedig egy év. Magasságban ez kb. 10 cm/fő ebben a korban. Szóval van remény. 🙂 A szülők rendíthetetlen szurkolását pedig ezúton is köszönöm. még olyanok is kilátogattak szüleikkel, akik nem is játszottak. Ez külön öröm számomra. Nagyon jó kis családunk van. 😉 Hajrá Batyi!

szigetszentmiklós #kosárlabda #basketball