Az előző napi súlyos vereség után meg akartuk mutatni, hogy megy ez nekünk jobban is, és minden energiánkat mozgósítottuk a bronzérem reményében.
Élesebben kezdtük a meccset, mint előző nap, pontosabban és eredményesebben játszottunk, mint szombaton (18-11).
Jól tudtunk reagálni a Pinkk gyors és agresszív kosárlabdájára, és az előzőnél jobb csapatmunkával a félidőre 30-19-es előnyt építettünk ki.
Tudtuk persze, hogy a pécsiek sem adják ilyen könnyen a győzelmet, és a második félidő hibáin azért már látszottak a fáradtság jelei is.
A 3. és 4. negyedet ugyan elvesztettük – előbbit 17-18-ra, utóbbit pedig 18-22-re – de a kulcspillanatokban valaki mindig tudott lendíteni a csapat szekerén.
Így a vége 65-59 lett, és újabb bronzéremmel gazdagodtunk.
Bár az arany volt a célkitűzésünk előzetesen, a nagy szombati leolvadás után sikerült összekapni magunkat, és elsősorban magunknak bizonyítani, hogy jobbak vagyunk annál.
A döntőben az Ajka nagy izgalmak után, hosszabbításban verte a Csatát 68-74-re.
Folytatás végre hazai pályán, vasárnap: ismét a Pinkkel csapunk össze, de ezúttal a bajnokság első körének utolsó fordulójában.
Hajrá Batyi!
(Lakatos Dóri)
