A BKG-PRIMA Akadémia férfi NBI/B piros csoportos csapata a második helyen zárta az alapszakaszt. Az együttes vezetőedzőjét Dr. Nagy Ágostont kértük meg, hogy értékelje az elmúlt hét hónap tapasztalatait.
A csapat 18 győzelemmel, 8 vereséggel, a Nyíregyháza mögött, a második pozícióban fejezte be az alapszakaszt. Gondoltad volna ezt a felkészülés kezdetekor?
Az ellenfelek tanulmányozása, a versenykiírás specialitásai és az elérhető magyar játékosállomány meghatározza mekkorát álmodhatunk. Minden klubnak voltak nehézségei a keret összeállításában. Barna Donát barátommal és kollégámmal szeretünk hosszútávra tervezni, ezért az elmúlt sok – közösen eltöltött – szezon során soha nem volt cél, hogy extrém módon cserélgessük a játékosainkat. Ezért azzal tisztában voltunk, hogy mire leszünk képesek, de azt nem tudhattuk az első néhány bajnoki mérkőzés lejátszása előtt, hogy ez mire lesz elég. Látva, hogy a csapatok nem erősödtek olyan mértékben, gondoltam, hogy van esélyünk az élbolyhoz tartozni.
Milyen célt fogalmaztatok meg év elején?
Mindannyian versenyzők vagyunk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy olyan bajnokságban, ahonnan fel lehet jutni és ki lehet esni, mi csak valami fejlődési célt fogalmazzunk meg. Az előző évek teljesítménye alapján el akartuk érni, hogy élcsapat legyünk, aminek lesznek olyan erényei, hogy előbb a kupában, majd a bajnokságban is a legjobbak legyünk. A tét és a versenytapasztalat nagyon fontos, ezért azt vallom, hogy minél több játékosnak vannak ilyen élményei, annál inkább elérhetővé válik a végső cél, amiért egész évben dolgozunk. Így az első pillanattól komolyan vettük a kupaszereplést, hiszen két olyan meccset is játszhatunk a négyes döntőben, amely érmet jelenthet. Bízom benne, hogy az ott tanultak mindannyiunkat erősebbé tesznek.
Hogy sikerült az új emberek beépítése?
Egyetlen felkészülési meccset játszottunk, így sokat nem kísérleteztünk a rajt előtt. Talán épp ezért akadtunk fenn a Salgótarján hálóján. Meccsről-meccsre ismertük meg magunkat, de azt mondanám, hogy a játékrendszert hamar sikerült megtanítani az új játékosoknak, hiszen a régebbi csapattagok is ebben mindig az edzők segítségére voltak. Az időnyerés és a következetes edzésmunka a kézzelfogható cél. Valójában nem a bajnokság megnyerése hangzik el célként, hanem az edzésidő teljes kihasználása került a figyelmünk középpontjába. A heti felkészülésnek jól kell sikerülni. Sokat elértünk, értékelünk és minden infót őszintén megosztunk a csapattal. A házirend mellett vannak olyan aranyszabályok, amelyek standardként vezetik a közös életünket. Ezek segítségével könnyen megy a beilleszkedés. Noha kénytelenek voltunk kétszer is cserélni a külföldi játékosunkat.
Az is segítségünkre volt a csapatépítésben, hogy az U20-as partnerünk a Radobasket, teljes mellszélességgel segít és az arra érdemes tehetségeket hozzánk irányították. Ezek a fiúk jól képviselik Radovics József, Kaluha Csaba és Farkas László játékszemléletét és olyan képzetten, fegyelmezetten érkeztek, hogy emeltek az edzések színvonalán és teljes értékű játékosként tekinthetünk rájuk. Abban már csak bízhatunk, hogy az u18-ban és u20-ban is kamatoztatni tudták a felnőtt csapatban tanultakat.
A legtöbb dobott (átlagban 89,2 pont) és a harmadik legkevesebbet kapott pontot (átlagban 77,8) érte el a csapat. Mit jelent ez neked?
A taktikai célok részleteit nem említve, rendkívüli eredménynek tartom, hogy több statisztikai mutatóban a legjobbak közé tartoztunk. Különösen értékes ez, amikor több – egymással összefüggő – témakörben vetjük össze a teljesítményt. Megjegyezném azonban, hogy nem mindenhol írják jól a statisztikát. Ezért fordítunk különös figyelmet a saját videó elemzésünkre, amely a teljesen valós képet tükrözi.
Azt valljuk, hogy a javuló és sokoldalú védekezés lehet a győzelem legfontosabb eszköze. S ettől lesz a csapat erősebb is. Természetesen ez mindig csupán a támadó hatékonyságunkkal összefüggésben értékelhető.
Sajnos a két edző hiányában kellett készülniük és játszaniuk a srácoknak, a szezon végső szakaszában, amelynek következtében romlott a helyezésünk. De így is toronymagasan a második legjobb lett a gólkülönbségünk. Vagyis sikerült jó arányban lejátszani az alapszakaszt.
Mi a legkellemesebb emlék az alapszakaszból?
A külföldi játékosaink sérülése és az újonnan érkezők felkészítése miatt sok meccset kellett lényegében nélkülük lejátszani és mégis magabiztosan tudtunk nyerni. Ezért nehéz lenne egy találkozót kiemelni. Inkább annak örülök, hogy voltunk olyan jók akkor is, hogy legyőzzük az ellenfeleinket.
Volt e fájó emlék?
Természetesen a Hepp kupa döntő egylabdás elvesztése az egyik lehetne, amit meg kell említeni, de a szezont mindig összességében kell látnunk. Minden vereség egyformán űrt hagy és egy álmatlan éjszakát, de aztán másnap már új feladat áll előttünk és az ilyen emlékek elmosódnak. A sport előbb eltiporja a vesztest, hogy aztán újra felépülhessen. Ez az élet rendje. Ezt kell a saját javunkra fordítani. A lényeg, hogy a szezon legfontosabb mérkőzéseire felkészülten álljunk oda egy olyan egységként, amely ismeri a győzelem és a vereség ízét.
Mi szükséges ahhoz, hogy a csapat az alapszakasz második helyét, a rájátszásban az elsőre cserélje?
A legfontosabb az egészség és a következetesség. Egy csapat formája csak ebben az esetben formálható. Rengeteg speciális kiegészítő munka elvégzése és a mentális felkészültség. A rájátszásban nem csak játszani megyünk, hanem győzni is. Ez az egyetlen igazi mérce és ez jelez vissza mindannyiunknak. Minden meccs után fel kell ismernünk a hibáinkat és dolgozni kell rajta. Az ellenfelek azt keresik, hol vannak a gyenge pontok, nekünk ennek a megfogalmazását kell nehezítenünk, miközben minden időt ki kell használnunk, hogy egyénileg a legtöbbet fejlődjenek a játékosok. Ezért fontos, hogy az úgynevezett cserepad jobb legyen, mint az ellenfeleké és ezt ők is érezzék, tudják. A versenyszerű edzések jelentősége is tőlük függ. Fontos, hogy minden edzésre győzni jöjjenek. Csak így érhetjük el, hogy javítsunk az alapszakaszban elért gólkülönbségünkön.
Végezetül, milyennek ítéled az idei bajnokságot?
Talán nem túlzás azt mondani, hogy két csapat kiemelkedett a szezon nagy részében. Örülök, hogy ebből az egyik a miénk volt. A többiek meglepő módon kiegyenlítetté tették a többi rájátszást jelentő hely megszerzésének esélyeit. Vagyis a tavalyihoz hasonlóan kiegyenlített volt a versenyegyensúly. Mindenki képes volt megverni, vagy a végsőkig megszorongatni a jobb csapatot, senki nem lehetett biztos a dolgában.
Kevesebb külföldi játékos volt, ami csökkenti az érintett csapatok potenciálját. Általában fiatalodtak a keretek. A legtöbb csapatban a fiatal posztokon játszó játékosok kevésbé jelentettek döntő fölényt, mint korábban. A statisztikai rangsorokban szinte egyikük sem szerepelt az első 10-15-ben. Tehát ez még mindig felnőtt bajnokság, de sajnos a kötelező fiatal szabály inkább jól hangzik.
Érezhető volt, hogy a csapatok jelentős része napi két edzéssel készült és a játékosállományok sokoldalúan voltak felkészítve.
Az edzők nagy része keresi az új kihívásokat és mer kockáztatni. Ez érdekesebbé tette a meccseket és a bajnokság alakulását.
Véleményem szerint több változást kellene hozni a versenykiírást illetően, amely közelítené a piros csoportot az A csoport kihívásaihoz. Amikor túl sokáig ugyanazok a feltételek, a bajnokság színvonala egyszerűen visszafelé fordul.
Nagyon köszönjük, és sok sikert és egészséget kívánunk a playoff küzdelmeihez!
Hajrá PRIMA! Hajrá Batyi!