A fiúkkal az első, Viadukt elleni mérkőzést könnyedén, 107-29 arányban megnyertük, ahol először sikerült a  csapatnak 100 dobott pont fölé jutnia, így ez óriási örömet jelentett. A 2. mérkőzésen a Viaduktnál klasszisokkal erősebb BSC-vel játszottunk egy rövid, kb. 15 perces pihenőt követően. Nagy küzdelem volt a két csapat között. A fiúk sok hibával játszottak, de felszántották a pályát, és a 3. negyedben sikerült a 15 pontos előnyt is ledolgozni, és az eredményt egálra felhozni, de sajnos a 4. negyedben részben a fáradtságnak is köszönhetően ismét elhúztak tőlünk, így a vége viszonylag sima 65-82 arányú vereséggel zárult számunkra. A csapat ennek ellenére minden elismerést megérdemel, mert derekasan helytállt, küzdött. Olyan játékelemeket  sikerült a pályán viszontlátni, amit csak nemrég óta gyakorlunk az edzéseken akár csapat, akár egyéni szinten. Ehhez gratulálok a srácoknak. A hibákból pedig tanulni fogunk, hisz sok hasznos tapasztalattal lettünk ismét gazdagabbak. A legfontosabb, hogy a B csoportos pozíciónkat tartani tudtuk, továbbra is ott vagyunk az élen, a legjobbak közt, és így később talán lesz még lehetőségünk az A-ban is bizonyítani. Szép volt fiúk!

A kislányok is 2 mérkőzést játszottak vasárnap, Telkiben. Az elsőt a Taksonyi ördögök vegyes csapata ellen, míg a másodikat a DMTK leány csapata ellen. Az újoncnak számító csapatunk nagyon jól kezdett az Ördögök ellen és sokáig vezettünk is. Egészen a félidőig nagyon jól tartottuk magunkat és csupán 1 pontos hátránnyal fejeztük be, de aztán jöttek a büntetők, ahol az ellenfélnek 9, míg nekünk csak 1 dobást sikerült értékesíteni, illetve előjöttek a régi alaphibáink, amelyek miatt sajnos átvették a vezetést, és szép lassan megléptek tőlünk. Kicsit úgy tűnt, az Ördögök edzőjének sátáni üvöltözései inkább minket zavartak meg. 🙁  Bár voltak még jó időszakaink a játékban, amikor kicsit  csökkenteni tudtuk a különbséget, de aztán ismét visszaestünk. A vége 47-73 lett. A második meccset jó hangulatban kezdtük, a meccs előtt meg is beszéltük, miben kellene javulni, változtatni. A mérkőzést itt is jól kezdtük, és vezettünk a negyed közepéig, azután sajnos viszont jött a rövidzárlat, a felesleges faultok, a rengeteg technikai hiba és eladott labda, amely miatt sorra kaptuk a könnyű kosarakat.

A bünetőzésben ezúttal jobbak voltunk (5-1), amivel csak 7 pont lett a különbség, de aztán jött a 3. negyed, és minden reményünk szertefoszlott (2-24). A 4. negyedet azért sikerült megnyerni 12-9 arányban, amivel megmentettük a becsületünket, de sajnos ez már nem változtatott nagy mértékben a végeredményen, ami így 39-65 lett. Egy pici csalódottság van bennem, mert a lányok az edzésen nagyon szépen, odaadással dolgoznak, és bár nagy részük még csak pár hónapja kosarazik, nagyon szépen fejlődnek, és ott bátran, felszabadultan tudnak játszani. Viszont ezt a felszabadultságot, elszántságot, ezeken a “tétmérkőzéseken”, -tisztelet a kivételnek-, még nem látom viszont. A lányoknak az ellenfélen kívül szinte végig saját magukkal is küzdelmet kellett folytatni, hogy legyőzzék kishitűségüket, és gyámoltalanságukat. Ha csak az ellenfelet kellett volna legyőznünk, -biztos vagyok benne-, hogy meg is verhettük volna bármelyik csapatot. Nekünk ebben kell most leginkább fejlődnünk. El kell hinnünk magunkról, hogy képesek vagyunk nyerni, képesek vagyunk a dobásokat, technikai elemeket helyesen, jól és eredményesen kivitelezni, és nagyobb önbizalommal kell tudnunk játszani… De fel a fejjel, még nagyon az elején vagyunk, lesz időnk még dolgozni ezen! Hajrá lányok, hajrá Batyi!!! – Kása Péter