Utoljára még TFSE játékosként nyilatkoztál lapunknak. Most majd a BKG-ról fogunk beszélgetni, de előtte tegyünk egy kitérőt. Hogy alakult az elmúlt két év?
Az elmúlt szezont Cegléden töltöttem. Én a kosárlabda mellett a Debreceni Egyetem hallgatója vagyok, a mesterképzést csinálom. Ez az utolsó évem. Sűrűn kell Debrecenbe járnom, közben a szakmai gyakorlatot is végzem.
Szerettem volna Budapestre jönni, hogy össze tudjam egyeztetni a tanulmányaimmal a kosárlabdát. Gedei Tibor vezetőedzőnkkel régóta ismerjük egymást, egyeztek az elképzeléseink és így kerültem a BKG-hoz.
Mit tanulsz Debrecenben?
Sportközgazdász leszek.
Az elmúlt évadban Cegléden az alapszakaszban 21.3 perc alatt 4.8 pontot, 1.8 lepattanót és 3 gólpasszt átlagoltál. A számok mögé nézve milyen érzésekkel gondolsz vissza az elmúlt évre?
Nem a tervek szerint sikerült az elmúlt szezon. Rányomta a bélyegét az egész évre az edzőváltás. Hegedűs Péterrel érkeztem a klubhoz. Az elküldése emberileg és szakmailag is nagyon megzavart. A szezon végére az új rendszert is kezdtük megszokni a lányokkal, de Peti hiánya elkísért végig.
Egy légüres térbe kerültetek, ami talán a létező legrosszabb forgatókönyv. A rájátszásra nem volt esély, a kiesés nem fenyegetett.
Igen, ez így van. Ráadásul éppen akkor jött ősz végén az edzőváltás, amikor azt éreztem, hogy kezd összeállni a játékunk és talán jöhetnek az eredmények is. A szezon végére pedig akkor kezdett az új edzőnkkel megint működni a rendszer és tudtunk meccseket nyerni, amikor már nem jöhetett össze a rájátszás, mindössze pár mérkőzés maradt az évadból.
Ez a helyzet most a BKG-nál nem fenyeget. Úgy értve, hogy szerintem itt a második A-csoportos évben minden helyezésben, minden sikerben meg lehet találni az örömet, a célt. Ezt belülről hogy látod?
Azt kell kiemelni, hogy nagyon fiatal a csapatunk. Jó azt átélni, hogy minden kis apró sikernek örülnek a játékosok. Idősebb fejjel feltöltik az embert ezek a pillanatok. Most például egymás után két meccset nyertünk, ami nagyon jó hangulatot teremtett.
Sokszor használt kifejezés, hogy az új impulzusok új lendületet adnak, de ez most talán igaz is.
Igen és megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Említettem, hogy fiatal a csapatunk, van olyan, akinél 13 évvel idősebb vagyok, de kiváló a kémia. Mindenkivel megtaláltuk a közös hangot.
Jó hallani, hogy a kémia rendben van. Ha egy kis klubhoz, fiatal társasághoz érkezik pár rutinosabb játékos, egy-egy légiós, ez könnyen meg tud borulni.
Nyilván ezzel nem magunkat, tehát a rutinosabbakat akarom fényezni, de nagyon más időket élünk, mint például, amikor én voltam a pályafutásom elején. Most már a hierarchia és a közös munka teljesen más.
Régen az idősebbeknél még benne volt, hogy „terrorban tarthatják” a fiatalokat, ami tudott egy nagyon rossz élmény lenni. Jó, hogy azoknak az időknek vége. Én meg is fogadtam, hogy nem leszek ilyen és erre most nincs is példa. Nálunk nincs olyan tapasztaltabb játékos, aki ne segítő szándékkal fordulna a fiatalabbak felé és így az egész munka stílusa teljesen más.
Térjünk rá a szezon alakulására. Sokáig váratott magára az első sikereteket, a Csata vendégeként esélyetek volt a bravúrra, a BEAC ellen rangadót veszítettetek otthon. November viszont nagy jól sikerült a Cegléd és a TFSE otthonában elért győzelmekkel.
A sorsolásra jellemző, hogy a hátrébb rangsorolt csapatok kezdenek a nagyok ellen. Ez az egyik oldalról nem kedvező, mert a kezdeti vereségeket átélni soha nem jó érzés, de közben van idő összeállni a közvetlen riválisok elleni rangadókra.
A Csata meccsnél azt éreztem, hogy még nem vagyunk kész. Az nekünk nagyon korán jött. A BEAC meccsen nem játszottam betegség miatt. Megfogyatkozva léptünk pályára, mert Solanch is betegséggel küzdött és csak pár percet tudott vállalni. Így is csak pár ponton múlt a győzelem. A BEAC nagyon jól kezdte a szezont, legyőzték a Szekszárdot és ezzel nyomást helyeztek a közvetlen riválisaikra. Emiatt ott nagy volt a tét.
Azóta azt érzem, hogy szépen összeálltunk. Legutóbb a TFSE ellen kellett egy kis szerencse is, mert nagy előnyt adtunk le és szerintem akkor mindenki megijedt egy kicsit, de végül sikerült nyerni. A PINKK ellen folytatjuk. Remélem ez a sorozat akkor sem szakad meg.
Miben látod a BKG eredményesebb szereplésének a titkát?
Mindenki tudatos a csapatban. Mostanra szépen kikristályosodott, hogy kinek mi a szerepe, miben tud segíteni. Egységesek vagyunk és a csapat érdekét helyezzük előre. Ha az egyik társunknak adott meccsen nagyon megy, akkor a többiek le tudnak mondani a saját helyzeteikről.
Minden meccsen megtaláljuk azt az embert, aki adott napon a legtöbbet tudja hozzátenni, ez lehet mindig más is, nincsenek felesleges rivalizálások. Nagyon becsülendő ez a mai világban, ahol az egyéni statisztikák ennyire számítanak.
Nekem az a benyomásom az elmúlt meccsekről, hogy a légiós teljesítmények mellé szépen kezdenek illeszkedni a magyar hozzájárulások. Legyen szó egy tripláról, egy labdaszerzésről, egy lepattanóról.
Igen, főleg az utóbbi pár meccsen kezdett kikristályosodni, hogy ez hogyan nézhet ki nálunk. Ennek nagyon örülök. Nyilván azért igazolunk légiósokat, hogy segítsenek meccseket nyerni. Fontos azonban azt is látni, hogy mi magyarok is hozzá tudunk tenni.
Beszéltünk a ceglédi számaidról, most a BKG-nál nyolc meccs után 30 perc alatt 9.8 pont, 3 lepattanó és 3 gólpassz az átlagod. Mi fordult át nálad?
Megkapom a bizalmat. Emellett azt érzem magamon, hogy lenyugodtam. Nagy terhet vett le rólam, hogy megpróbálom élvezni a játékot és nem görcsölök azon, hogy mi lesz, ha nem megy. Tanulok is mellette, nem csak a kosárlabdára fókuszálok és ez mindenképpen nagy segítség.
Amit elmondtál, ahhoz képest viszont nem nagy váltás, hogy újra 30 perces meghatározó játékos lettél?
Nem, sőt nagyon élvezem. Azzal nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom: mindenki jobban szeret játszani, mint edzeni. Én szeretem ezt a szerepet.
Mit hozhat a folytatás a BKG-nak? Miben látod a fejlődési pontokat?
Amivel nekünk dolgozni kellett a szezon elején, hogy nagyon sok az A-csoportos tapasztalattal nem rendelkező fiatal a keretben – akár olyanok is, akik nem is edzettek ilyen szinten korábban – és őket kellett összehozni egy rendszerbe.
Szerintem nagyon jó úton haladunk, a fiatalok folyamatosan fejlődnek és ebben még lehet egy nagy ugrás nekünk. Napról napra látszik, hogy lépnek előre, bennük még vannak kiaknázatlan teljesítmények. Emellett úgy érzem csapatként is fogunk még fejlődni.
Nagyon bízom benne, hogy a rivális csapatokat meg tudjuk verni. Akiktől kikaptunk közülük ősszel, nekik visszavághatunk. Megmondom őszintén, én reménykedek benne, hogy egy bravúrt is elérhetünk. Az óriási löketet adna.
A teljesítményed azt mutatja, hogy ezt a löketet már most megadta a szezon.
Csak új impulzus kell és vissza lehet szerezni az élvezetet a játékban.
Forrás: wbasket.hu / Nagy Norbert