A női junior csapatnak minden meccs a bajnokságban egy-egy rangadó. A nívós ellenfelek ellen az első mérkőzések mérlege 3 győzelem és 1 vereség. Utóbbit éppen a Vasas ellen szenvedtük el, akiket ezúttal Szigetszentmiklóson fogadtunk.
Az előző hét kiváló győzelmét követően önbizalommal, a visszavágás reményében vártuk a találkozót. A Vasasban ugyan 190 cm körüli és korosztályos válogatott játékosok is rendelkezése álltak, de ezúttal mi is teljes rotációval tudtunk felállni. A mérkőzést az első pillanattól a védekezés határozta meg, egyik együttes sem tudott folyamatos és eredményes támadójátékot játszani. A csapatok fej-fej mellett haladtak, mi szép labdaszerzésekkel, kivédekezett támadásokkal igyekeztünk meccsben maradni, mert bár a helyzetkialakításunk nem volt rossz, a pontos dobásokkal ezúttal is hadilábon álltunk. A félidő végén a Vasasnak jött ki jobban a lépés, így az addigi legnagyobb különbséggel, nyolc pontos hátránnyal vonultunk pihenőre. Az eredmény (18-26) bár nem sejtet jó meccset, a küzdelemre nem lehetett panasz.
A szünetben a kispadról nézve megfordíthatónak tűnt az ütközet, igyekeztem ezt a hitet erősíteni a játékosokban is. Sikerült is fokozni a tempót, még védekezésben is: több labdaszezéssel, lejáró 24 másodperccel elbizonytalanítottuk ellenfelünket, és ezzel párhuzamosan jobban érvényesültünk elöl is; indulásokkal, bedobott hárompontosokkal 5 perc alatt megfordítottuk az állást. Bár a Vasas nem adta fel, végig fantasztikusan dolgoztunk hátul és amennyire erőnkből tellett, támadásban is. A második félidőben összesen 11 (!) pontot kaptunk, míg a 34 dobott pont már jónak mondható, különösen az első játékrész tükrében. A vége 52-37-es, nagyon értékes és megérdemelt győzelem.
Példaértékű a csapat küzdése és akarata, valamint az alázat, ahogy a védekezésbe extra energiákat fektetve megfordította a meccset. Számomra élmény látni a 15-16 éves lányokból álló csapat és benne az egyes csapattagok fejlődését; mindenkinek szívből gratulálok!
