A héten két mérkőzést is játszott csapatunk az U14-es regionális bajnokságban. Mivel az alapszakasz utolsó mérkőzései voltak ezek, különösen fontos volt, hogy nyerjünk, hisz esélyünk volt a csoportunk 1 helyére, és ezzel a felsőházba jutásra, de ehhez győznünk kellett mindkettőn. Elég erős ellenfelekkel találkoztunk. Az egyik a Monor csapata, kedden, a másik a BSC csapata csütörtökön. Korábban nagyon jó játékkal és meggyőző fölénnyel tudtunk nyerni a DMTK ellen, és már előtte is, és szerettük volna ezt a lendületet és jó sorozatot tovább is folytatni. A Monor ellen jól kezdtünk. Nem volt hibamentes a játék, de viszonylag megnyugtató előnnyel zártuk mind a két negyedet az első félidőben (17-10, ill. 25-10), aminek a következtében úgy gondoltuk, nem szükséges a meglévő ötösökön változtatni, és mindenki kellő mennyiségben tud majd játszani. A 3. negyedben viszont az ellenfél a legjobb ötösével lépett pályára, és a hibáinknak köszönhetően is alaposan magunkra húztuk az ellenfelet. Ezt a negyedet elvesztettük (14-23), de még mindig maradt 13 pontos előnyünk, hogy ne pánikoljunk az utolsó negyed előtt. Szerencsére aztán a 4. negyedben ezt az előnyt magabiztosan tudtuk tartani, így mindenki megfelelő mennyiségben volt pályán és viszonylag izgalommentes lehetett a végjáték, ami után megszületett a 12 pontos győzelmünk. (77-65)     

A BSC elleni mérkőzés előjelei nem voltak a legjobbak. 2 meghatározó játékosunk is hiányzott a csapatból, és a játékvezetőktől is tartottunk kissé, hisz korábban voltak mérkőzéseink, ahol ugyanezen játékvezetőktől több esetben kapott technikait a csapat, ami miatt akkor feszültté vált a légkör.   

A mérkőzést ezúttal nem mi kezdtük jobban. Az első félidőben a sok kihagyott ziccer, lépéshiba, és eladott labda megbosszulták magukat, és bár nem nagy hátránnyal, de elvesztettük mindkét negyedet (14-17, ill. 17-22). Hiányoztak a jó egyéni teljesítmények, és valahogy nem indult be a gépezet. A 2. félidőt viszont már egy más felfogásban kezdtük. Nagyon kis lépésekkel, de egyre inkább felzárkóztunk, és a 3. negyed végére sikerült a 8 pontos hátrányt 3-ra lefaragnunk. A 4. negyedre maradt tehát a döntés, ahol szintén lassan, de egyre magabiztosabban zárkóztunk fel. Az ellenfél néhány játékosát igen nehéz volt megfogni. A 30-as számú játékoson pl. 3 védőnket is kipróbáltuk, de csak ritkán tudtuk megállítani sikeresen. Ábel, félig betegen óriásit küzdött védekezésben ellene, és ha nem is mindig, de alaposan megnehezítette a dolgát. Szerencsére eközben támadásban egyre több könnyű ziccert tudtunk dobni, és az egyéni teljesítmények is jelentősen javultak, így tovább tudtuk csökkenteni a hátrányunkat, sőt a közepén át is vettük a vezetést. Ebben Matyinak nagy érdeme volt, – aki a vállára vette a csapatot, és ezen a mérkőzésen 42 pontot szerzett-, de másokat is említhetnék (Dudi, Márkó, Robin, Levi) mert többen is jelentősen feljavultak teljesítményben, és tolták erősen a szekeret. Ezután hihetetlenül izgalmassá vált a mérkőzés, nagy adok-kapok kezdődött. Rengeteg faultot kaptunk, ami miatt kipontozódás is volt, illetve volt, akinek 4 faultja gyűlt össze. Az utolsó perc hatalmas izgalmakat hozott. 81-81-es állásnál először mi dobhattunk büntetőt, amiből Matyi az egyiket értékesítette (82-81 ide), de még volt hátra egy támadásnyi idő.

Bár hősiesen védekeztünk, faultot ütöttünk, így ők is büntetőhöz jutottak. Az első kettőből az egyiket bedobták, így egyenlő lett az állás (82-82), a másikat kihagyták, de a lepattanóért folytatott küzdelemben újabb hibát fújtak ránk szinte a dudaszó megszólalásának pillanatában, ezért újabb két büntetőt kapott ellenfelünk. Ebből egyet sem értékesített, így végül hosszabbítás következhetett. Szerencsére olyan lendületet kapott a csapat a 2. félidőben, hogy a hosszabbítást már meggyőző fölénnyel tudtuk nyerni, így végül hősies küzdelemmel 11 pontos győzelmet arattunk… Óriási gratula a csapatnak, mert ismét megmutatta erejét a küzdelem terén. Nagyon köszönjük a szülők elképesztő szurkolását, amivel  támogattak minket. Még a messengeren is percről percre ment a tudósítás 🙂

És nem utolsó sorban nagy elismerés jár az ellenfél csapatának is, hisz remek teljesítmények voltak náluk is, nagyon nagyot küzdöttek ők is, és nagyon sportszerűen zajlott minden. Ennek a mérkőzésnek, – ahogy a játékvezető is fogalmazott-, valóban volt sportértéke… 🙂 

Szép volt fiúk, és gratulálok az így kivívott csoport elsőséghez! A folytatást a legjobb 8 között várjuk a rájátszásban. Hajrá Batyi!!!