Vasárnap a Radobasket/A otthonába látogattunk az U14-es regionális serdülő bajnokság rájátszásának 1. mérkőzésére. Sajnos elég rosszul alakult a csapat helyzete, mivel 2 magas, mozgékony kulcsjátékosunkat is nélkülöznünk kellett. Ábel, töréses sérülése miatt legalább 2 hónapra kiesett, Balu pedig épp a mérkőzés napján betegedett meg. Márkó betegségből tért vissza nem teljesen egészségesen, valamint én magam is gyengélkedtem sajnos. Azt hiszem, egy ilyen erős, magas csapat ellen már ez is önmagában elegendő, hogy ne reméljünk túl sok jót.

Az már a bemelegítésnél látszott, hogy magasságban alaposan le vagyunk maradva ellenfelünkhöz képest, és ráadásul a magassághoz kellő képzettség is társult részükről, míg nálunk 2 újoncot is avattunk, akiknek ez volt életük első mérkőzése…

Azt hiszem, nagyon nincs mit elemezni, hisz nem két azonos súlycsoportú csapat mérkőzése volt ez most. Sajnos nagyon sokat hibáztunk olyan helyzetekben is, amikor meg lettek volna a lehetőségeink. Kezdetben megilletődötten, gyámoltalanul játszottunk, talán meg is ijedtünk az ellenféltől. A 2. félidőre egy kicsit bátrabban, felszabadultabban játszottunk, és voltak nagyon szép jeleneteink is, de sajnos ez nem hozott lényegi áttörést a játék összképében, és a végeredményben, ami 26-77 lett, tehát alapos vereség… 🙁

Ellenfelünknek gratulálunk, megérdemelten nyertek.

Bízom benne, hogy ezt a vereséget a helyén tudja kezelni mindenki a csapatban a nehézségek tudatában, illetve tanulságul szolgál azoknak, akik küzdhettek volna jobban, de magukban eleve feladták a mérkőzést, és hit nélkül mentek pályára. Bízom benne, hogy majd a visszavágóra úgy fogunk kimenni gyógyultan, és a szokásos, kosokhoz méltó elszántsággal, hogy igenis bebizonyítjuk, hogy ” bár kicsi a bors, de erős…”
Hajrá Batyi!