Március 4-én Budakeszin lépett pályára az U11/B csapatunk a Kenguru kupa 6. fordulójában. Sokat és intenzíven készültünk erre a napra, és mivel új játékosokkal is bővült a keretünk, végre teljes létszámmal várhattuk az összecsapásokat.
Sajnos azonban a nap nem úgy kezdődött, ahogy szerettük volna. Első ellenfelünk a BSC utánpótlás csapata volt, akik már a mérkőzés elején ellentmondást nem tűrően megmutatták, hogy nyerni jöttek. A Titánok pedig sajnos megszeppentek az erős kezdéstől, és sajnos sem támadásban, sem védekezésben nem tudták azt nyújtani, amire képesek. Sok eladott labda, lépéshiba és kétszer indulás jellemezte a játékunkat, nem találtuk a ritmust, a lepattanó labdákat is inkább csak néztük, mint harcoltunk volna értük, így a meccs nagy arányú BSC győzelemmel zárult. BKG PRIMA SZIGETSZENTMIKLÓS U11/B – BSC: 19-59
A következő összecsapásra 90 percet vártunk, amit sok beszélgetéssel, lazulással töltöttünk és együtt eldöntöttük, hogy mosolyogva, jóledvűen és lazán vágunk neki a meccsnek. Egy kis csapatépítő játekkal melegítettünk, és a széles mosolyokat megtartva álltunk fel a feldobásra a Pilisi Mennydörgők ellen. Mintha nem ugyanazok a Titánok játszottak volna, mint korábban. Koncentráltan, pontos passzokkal, gyors letámadásokkal, kevés hibával és nagy kedvvel játszottunk. Nagyon jó volt látni az örömöt a játékosok arcán egy jó blokk, egy szép ziccer vagy tempódobás után. Ugyan az első negyedben még az ellenfél vezetett, de a második és a harmadik negyedet is megnyertük, az utolsó játékrészben pedig egyenlő számú pontot szerzett mindkét csapat, így sikerült megőrizni 2 pontos előnyünket. Keményen, határozottan és mégis felszabadultan játszottunk, és a nagy számú közönség velünk együtt nemcsak egy szoros mérkőzést, hanem a kis Kosok második pályán elért győzelmét ünnepelhette! BKG PRIMA SZIGETSZENTMIKLÓS U11/B – Pilisi Mennydörgők: 42-40
Sokan mondták a meccs után, hogy milyen sokat fejlődtek a lányok és fiúk, amióta együtt dolgozunk. Ez valóban így is van. Ugyan a játék minden elemében van még mit tanulnunk, de igazi csapatként, a sport alapjait már ismerve, már formációkat alkalmazva, összejátszva, egymásnak szurkolva, egymást bátorítva harcolunk együtt, és most már másodszor éreztük meg a győzelem örömét.
Köszönjük a lelkes, hangos és kitartó szurkolást és még sok ilyen izgalmas és örömtelni meccset kívánunk magunknak és a szurkolóinknak – Jakab János