A junior csapatunk idén három, később négy „végzőssel” állt föl, de többen is utolsó évükre készültek velünk.
Az idei felkészülés egy kissé nehézkes volt. Nyári elfoglaltságok miatt a felkészülés lényegi részében csak egyéni munkát tudtunk végezni. Ez a szezon elején még nagyon látszott, mind egyéni, mind csapat szinten és az eredményességre is hatással volt. Munkára és időre volt szükségünk ahhoz, hogy megmutathassuk igazi arcunkat.
Az alapszakaszt végül 4-4-es mérleggel zártuk az öt fős csoport harmadik helyén, ez idén a két szekcióra osztott rájátszásban csak az alsóházra volt elég.
A csapat nagyon szépen elkezdett épülni ahogy a munkába beleálltunk. Bár többször is át kellett írnunk a terveinket, igazítani a dolgainkat a realitáshoz, azt gondolom nem végeztünk hiábavaló munkát. Minden, amivel foglalkoztunk, szolgálta a fejlődésünket.
Januártól már az alsóház küzdelmeiben vettünk részt. Két vereséggel kezdtünk, az egyiken tartalékosan, magasaink nélkül, a másik meccsen pedig a későbbi első helyezettől kaptunk ki.
Szezon közben kölcsönbe érkeztek egyesületünkhöz a Bacsa testvérek. Mindkét fél számára hasznos időszak következett. Úgy érzem mi is hozzá tudtunk adni a fejlődésükhöz és befogadó közösségre leltek. Egyértelműen növelték a játékerőnket, komplexebb csapattá tettek és segítették a többiek fejlődését mind játékosként, mind emberileg. Sajnos Gergőnek kevesebb mérkőzés jutott a sérülése miatt.
Februártól sikerült összehoznunk egy ötmeccses győzelmi szériát is.
Összességében korrekt és reális szezont sikerült zárnunk. Pár meccset leszámítva nem maradt bennünk hiányérzet. Amit a lehetőségeinkhez képest tudtunk, kihoztunk belőle.
Az alsóházi kilenc csapatos küzdelemben 8-4-es győzelem-vereség mutatóval, az alapszakaszból további 4 győzelmet magunkkal hozva a harmadik helyen zártunk szoros küzdelemben.
Egy nagyszerű társaság, egy nagybetűs csapat, érkezett most el egy hosszú-hosszú út végéhez. Ugyan a csapatból jópáran jövőre is velünk tartanak, de többen is búcsúznak a közösségből. A csapat magjával a munkát még előkészítőben valahol 2015 környékén kezdtük el és onnantól nagyrészt Laczka Isti barátommal és kollégámmal dolgoztunk a srácokkal. Ez bizony nagyon sok idő, minden tekintetben. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy ennek a részesei lehettünk.
Ugyanolyan már biztos nem lesz többé, de visszük tovább azt a szellemiséget, amit eddig is képviseltünk. Bízunk benne, hogy sikerült átadni egy kis szeletet abból, amit réges-régen gyerekként mi is átéltünk az utánpótlás éveinkben. Mi biztosan sosem fogjuk elfeledni ezeket az élményeket, reméljük a gyerekek sincsenek ezzel másképpen.
Köszönjük mindazoknak, akik velünk voltak, támogattak minket az évek alatt!
Kívánjuk a legjobbakat srácok! Köszönünk mindent! – Nagy László, Laczka István
