U14-es csapatunk két nagyon nehéz, drámai mérkőzésen van túl.
Az elsőt csütörtökön a DMTK, a másodikat pénteken a Monor ellen játszottuk, mindkettőt idegenben. A bajnokság állásából, és az eredményekből kiindulva már jósolható volt, hogy mindkét meccs nagyon szoros, kiélezett lesz. A DMTK csapatában tudtuk, hogy van egy nagyon magas, ügyes, gyors játékos, aki 50 pontokat dob meccsenként, és csak úgy lehet esélyünk, ha őt kellően ki tudjuk kapcsolni a játékból, és a társak is besegítenek rá, illetve a támadásokban minél kevesebbet hibázunk.
A legjobb védőnket nélkülöznünk kellett ezen a mérkőzésen, ez is nehezítette a helyzetünket, pedig legutóbb nagy szerepe volt abban, hogy ugyanezt a csapatot viszonylag simán meg tudtuk verni az idény elején. Ráadásul sajnos már az első percekben megsérült a kezdő irányítónk, Matyi, így nagyon kétségessé vált a mérkőzés sorsa. Kényszerű cserét kellett alkalmaznunk, ezért a 2. ötösünk összeállítása és ezzel az egész forgatókönyvünk felborult. A fiúk arcán kétségbeesés látszódott, és a pályán is így játszottunk.
A 3 pontos előnyünkből gyorsan 7 pontos hátrány lett, de szerencsére a súlyosnak tűnő térdsérülésből Matyi felépült, és játékra jelentkezett. Ezzel a remény is feléledt, de a rengeteg hibának köszönhetően az első negyedet sajnos így is elveszítettük 21-12 arányban. A 2. negyed elég kiegyenlített volt, de még mindig megilletődve, sok hibával játszottunk (10-8). A hangulat a sérülés, a játékvezetők kétes ítéletei, és a szülők közti viták miatt is feszüllté vált. Két technikai hibát is kaptunk védekezés miatt, ami eléggé vitatható volt, és ez tovább fokozta a feszültséget a pályán és azon kívül is. A 2. félidőre viszont igyekeztünk megnyugodni, és a játékra koncentrálni. A 3. negyedben még tovább nőtt a különbség (19 pont is volt), de ahogy lecserélte a legjobbját az ellenfél, rögtön más lett a játék képe. Sorra szereztük a labdákat, leindítottuk őket, és hamar egy 11 pontos „run”-nal visszajöttünk a meccsbe. A negyed végére már csak 8 pont volt a különbség (51-43). A 4. negyedet ezen felbuzdulva nagy lelkesedéssel, és elszántan kezdtük és további 4 pontot faragtunk a hátrányból. Az ellenfél látva a problémát, visszacserélte legjobbját, de már nem úgy ment neki a játék, mint előtte, többet hibázott.
Támadásaink sokkal hatékonyabbak voltak, bátrabbak lettünk, és szép összjátékból, vagy 1-1-ből tovább tudtuk csökkenteni a hátrányt, sőt az 5. percre át is vettük a vezetést 2 ponttal. Ezután a két csapat fej-fej mellett haladt a pontokban, de sajnos az időkérések ellenére is a végére az ellenfélnek jött ki jobban a lépés, és még egy utolsó másodperces 3/4 pályás dobás is összejött az ellenfél legjobbjának, aki ezen a mérkőzésen 52 pontot szerzett, így 75-69 arányban elveszítettük a mérkőzést. A Monor csapata ellen úgy tűnt, valamivel könnyebb dolgunk lesz, bár volt 2-3 magas, erős felépítésű játékosuk, akik komoly gondot jelenthettek, illetve a kicsik közt is akadt egy-két ügyes, gyors játékos, de ezúttal mi is teljes csapattal tudtunk kiállni. Jól kezdtünk, és a pontgazdag 1. negyedben már 9 pontos előnyt tudtunk kovácsolni (17-26). A 2. negyed is pontokban gazdag volt, de a mi szempontunkból sok hibával tarkított, és sajnos ellentétes előjelű az eredményt tekintve (24-16). Az állás a félidőre 41-42 lett, tehát a 2. félidőre maradt a döntés. A 3. negyedet szerencsére mi kezdtük jobban, és bár kis különbséggel, és nagy áldozatok árán (kipontozódás), de végig vezetve tudtuk hozni (20-26). A 4. negyed még mindig tartogatott izgalmakat, de szerencsére nagyon szomjaztuk a győzelmet, és nem engedtük ki a markunkból.
Matyi 1-1-ei, Márkó hasznos elzárásai biztos kosarakat hoztak, de rajtuk kívül a többiek is hasznosan, jól játszottak, így a végén már nem volt kérdéses, hogy megnyerjük-e a mérkőzést, és 83-92 arányban miénk lett a győzelem. Szeretném megdicsérni a csapatot, mert -bár némi ráhatással-, de mindkét mérkőzésen tudta bizonyítani küzdőszellemét, hitét, egységességét, amivel a legnehezebb helyzetből is talpra tudott állni. A szülőknek ezúton is köszönjük a kitartó szurkolást, amivel átlendítették a csapatot a holtpontokon. Tóth Gábornak pedig külön köszönet a videókért és a képekért. 
Hajrá Batyi! – Kása Péter